download > pdf > do ÂściÂągnięcia > pobieranie > ebook

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

edzettebbek között, akik jöttek-mentek, meg azok között is, akik megálltak, hogy ne ázzanak meg
annyira, sokan arra gondoltak: Inkább azt kellene csinálnom, amit Qk; mármint az a csoport,
amelyhez nem tartoztak. Legalábbis úgy képzelem. No meg sok olyan is akadt köztük, aki így
vélekedett: Igenis nekem van igazam, átkozva magában a rossz idQt, mely arra kényszerítette, hogy
igaza legyen. De amikor megláttam egy nyomorúságos külsejq ifjú aggastyánt, aki egyedül
didergett az eresz alatt, hirtelen eszembe jutott a tervem, melyet aznap kovácsoltam, mikor Lousse-
szal meg a kutyájával találkoztam, csak a találkozás megakadályozta a terv valóra váltását. Az
aggastyán mellé álltam, reméltem, olyan arckifejezéssel, melyen talán ez tükrözQdik: Na, itt egy
ravasz fickó, követem a példáját. De mielQtt megszólíthattam volna, természetes hangon akartam
szólni, s ez idQt vesz igénybe, az öreg kilépett az eresz alól az esQre, és elment. Mert olyan hangot
kellett volna megütnöm, amely, ha nem is sértQ, legalább elképesztQ. S ezért a kellQ idQben,
megfelelQ hangnemben akartam elQadni a mondókámat. Bocsánat a részletekért, de mindjárt
gyorsabban haladunk, sokkal gyorsabban. Aztán esetleg megint elakadunk az aprólékos, ocsmány
részleteknél. MelyekbQl megint csak undorral pingált, nagy freskók születnek. A homo mensurának
meg kell adni a módját. Szóval ott vagyok egyedül az eresz alatt. Nem számítottam rá, hogy valaki
csatlakozik hozzám, odaáll mellém, bár nem zártam ki ezt a lehetQséget. Ami elég jó karikatúrája
akkori elmeállapotomnak. Eredmény: ott maradtam, ahol voltam. Elhoztam Lousse-tól egy kis
ezüstnemqt, ó semmi különöset, csak néhány színezüst kávéskanalat és még pár apró tárgyat, ami az
utóbbiakat illeti, fogalmam sem volt, mire jók, de értékesnek látszottak. Akadt köztük egy, amelyen
még ma is töröm a fejem néha. Két X-bQl állt, a metszéspontjukban egy rúd kötötte össze Qket,
parányi fqrészbakra hasonlított, azzal a különbséggel, hogy az igazi fqrészbak X-ei nem tökéletes
X-ek, hanem felül csonkák, míg azok az X-ek a kis tárgyon, melyrQl beszélek, tökéletesek voltak,
azaz két egyforma V-bQl álltak, az egyik felül nyitott, mint minden V egyébként, a másik pedig alul
nyitott, vagy, jobban mondva, négy szigorúan hasonló V-bQl állt, tehát a két imént említettbQl és két
másikból, jobbra és balra, jobbra és balra nézQ nyílással. De talán nem helyénvaló itt jobb oldalról
és bal oldalról, alsó meg felsQ részrQl beszélni. Mert a kis tárgynak mintha nem lett volna alapja,
mind a négy oldalán ugyanolyan szilárdan állt, külseje mit sem változott, ami nem érvényes a
fqrészbak esetében. Ez a különös eszköz még megvan valahol, azt hiszem, sohasem szántam rá
magam, hogy áruba bocsássam, még az ínség mélypontján sem, mert egyszerqen nem tudtam
megérteni, mire jó, még feltevéseim sem voltak róla. IdQnként kivettem a zsebembQl, és csodálkozó
pillantást vetettem rá, nem mondom, hogy szeretettel nézegettem, mert szeretetre képtelen voltam.
De bizonyos ideig valamiféle tisztelet élt bennem iránta, mert biztosra vettem, hogy nem
közönséges használati tárgy, hanem különleges szerepe van, amit nem fogok fel soha. Tehát
töprenghettem rajta, amennyit csak akartam, a legcsekélyebb kockázat nélkül. Mert nem nagy
dolog, ha semmit sem tudunk, meg az se, ha nem akarunk tudni semmit, de ha egyszerqen nem is
tudunk megtanulni semmit, ha képtelenek vagyunk rá, hogy bármit is megtanuljunk, na, ez az, ez
már valami, ilyenkor költözik béke a közönyös kutató lelkébe. S ekkor kezdQdik az igazi osztás,
huszonkettQt osztunk, mondjuk, héttel, és a füzetek megtelnek igazi számokkal, végre. De errQl
inkább nem mondanék semmit. Tagadhatatlan viszont, hogy gyQzött a bizonyosság vagy inkább a
nagy valószínqség, mert kiléptem az eresz alól, és lassan lengettem magam elQre a levegQben. Van
öröm, legalábbis kellene hogy legyen, a mozgásban, ha mankóval jár az ember. Mert apró repülések
sora ez a földfelszín felett. Felszállni, földet érni az egészséges emberek között, akik csak akkor
merik felemelni az egyik lábukat a földrQl, ha már letették a másikat. Még a legélénkebb
futkározásuk sem olyan légies, mint az én bicegésem. De ezek tisztán analitikus megfontolások. Bár
nem feledkeztem meg anyámról, és még mindig szerettem volna tudni, vajon a közelében vagyok-e,
de már nem annyira, talán a zsebemben lévQ ezüstnemq miatt, bár nem hiszem, inkább talán azért,
mert ezek régi gondok voltak, és a szellem képtelen mindig ugyanazokkal a problémákkal
foglalkozni, idQnként változatosságra van szüksége, hogy késQbb újult erQvel láthasson a régi
kérdések megoldásához. De helyénvaló-e itt régi és új problémákról beszélni? Nem hiszem. De
29
bizonyítani nemigen tudnám. Bátran állíthatom viszont, igen, bátran, hogy már nem érdekelt,
milyen városban vagyok, és találkozom-e nemsokára anyámmal ügyünk rendezése céljából. Azt se [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • aikidobyd.xlx.pl
  •