[ Pobierz całość w formacie PDF ]
számot. Aztán hadarva sorolni kezdte.
- Perfektül beszélek, írok, olvasok angolul, A franciában már nem vagyok ennyire biztos.
A kadétiskolában nem tanultunk valami sokat, de utána; az állásomhoz el kellett sajátítanom a
gyorsírást is. Gyorsan és pontosan gépelek, tudok könyvelni is. Ezenkívül ismerem a társasági
élet szabályait, de sajnos több ismerettel nem tudok szolgálni.
John Stratter figyelmesen hallgatta.
- Oké! Most már tisztán látok. Azt hiszem, felajánlhatok egy állást, ami pillanatnyilag
megüresedett mellettem. Akar a magántitkárom lenni? EgyelQre próbaidQre, Ralf Bernau
borzasztó izgatottan felugrott.
- Attól félek, Mr. Stratter, ön tréfál! - kiáltotta az izgalomtól rekedten.
John Stratter mosolygott.
- Dehogyis, komolyan gondolom. Tudom, hogy ez merész kísérlet, de kénytelen leszek
belevágni, mert a titkárom, aki Európába elkísért, súlyosan megbetegedett. Ma fekszik a
mqtQasztalra a szanatóriumban. Ha túl is éli az operációt, amit sajnos az orvos nyilatkozata
alapján alig merek remélni, felépülése után azonnal visszautazik New Yorkba. De én még
néhány hónapig Németországban maradnék, és utazásom idejére mindenképpen új titkárt kell
szerzQdtetnem. Már fel is adtam egy újsághirdetést. A véletlen önt sodorta az utamba, és ön...
megtetszett nekem. Általában hallgatok megérzéseimre, és nem hinném, hogy találnék valakit
erre az állásra, aki rokonszenvesebb önnél. Azonnal szabaddá tudja tenni magát?
Ralf Bernau nyugalmat erQltetett magára. Itt volt hát a nagy szerencse, amelyre mindig
várt, Nem habozhat, egy pillanatig sem, el kell fogadnia. Ilyen soha többé nem adódik. Felállt,
máris döntött.
- Minden további nélkül. A mostani állásom két nap múlva úgyis megszqnik.
- Rendben van. Akkor egyelQre az európai utam tartamára szerzQdte-, tem, és ha Mr.
Fogham, a régi titkárom többé nem tudná ellátni a munkáját, majd meglátjuk, hogyan tovább.
Mindenesetre csakis önön múlik, hogy egész életére alkalmazom-e, ha velem akar jönni
Amerikába.
Ralf Bernau szeme felcsillant.
- Mindenüvé követein, ahová csak parancsolja - felelte mélyen megrendülve.
John Stratter jóságosan mosolygott.
- És Trude kisasszony? - kérdezte.
Ralf elsápadt, de azután határozottan kijelentette:
- A tengerentúlon az ön jóságos támogatásával sokkal hamarább teremthetek biztos
egzisztenciát, mint idehaza, és Trude meg fog várni.
- Valóban? Biztos ebben?
Ralf határozottan bólintott.
- Ha nehéz lesz is Trudének, Q olyan bátor lány, hogy nem fog elcsüggedni.
- Nos, az ilyen bátor, talpraesett asszonykának odaát a helye! De hogy ne nehezítse meg
túlságosan a várakozást számára, mondja meg neki, hogy egy év múlva, ha ön addig
szorgalmasnak és használhatónak bizonyul, összeházasodhatnak.
Az újdonsült titkár szeme könnybe lábadt, és remegQ hangon, rekedten bökte ki:
- Soha az életben nem tudom ezt önnek meghálálni, Mr. Stratter. Ha ezt elmondom
Trudének, akkor... akkor;,.
Felindulásában nem bírta folytatni, és John Stratter megelégedéssel látta, hogy egy embert
boldoggá tett.
- Oké! Biztos lehet benne, hogy nem hagyom cserben, amíg látom, hogy alapos,
használható ember. Amit még nem tud, azt képességei birtokában hamarosan megtanulja. De
mielQtt tovább tárgyalnánk, egy feltételemet közölnöm kell.
Ralf Bernau zsebkendQjével letörölte gyöngyözQ homlokát. Feltételt szab az qr? Mindjárt
felébred szép álmából, gondolta. Biztos valami lehetetlent fog kívánni ez a különc milliomos.
- Mi az a feltétel? kérdezte rekedten.
- Alkalomadtán szerepet kell cserélnie velem. Gyakran zaklatnak, mert ismert és gazdag
ember vagyok. Ha ön szerepel John Stratterként, akkor ezt a terhet leveheti a vállamról, Ralf
értetlenül meredt rá.
- Képesnek tart erre? A frakkomon kívül, amelyben tegnap látott, nincs egyebem a rajtam
levQnél, és ebben az öltözetben senki sem fog dollármilliomosnak tartani.
John Stratter szeme felcsillant.
- Azt hiszem, az a fontos, ki hordja azt a ruhát. És úgy gondolom, az ön esetében ezzel nem
lesz gond,-Ön a kopott frakkjában tegnap igazán elQkelQ benyomást keltett, A megfelelQ [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl aikidobyd.xlx.pl
számot. Aztán hadarva sorolni kezdte.
- Perfektül beszélek, írok, olvasok angolul, A franciában már nem vagyok ennyire biztos.
A kadétiskolában nem tanultunk valami sokat, de utána; az állásomhoz el kellett sajátítanom a
gyorsírást is. Gyorsan és pontosan gépelek, tudok könyvelni is. Ezenkívül ismerem a társasági
élet szabályait, de sajnos több ismerettel nem tudok szolgálni.
John Stratter figyelmesen hallgatta.
- Oké! Most már tisztán látok. Azt hiszem, felajánlhatok egy állást, ami pillanatnyilag
megüresedett mellettem. Akar a magántitkárom lenni? EgyelQre próbaidQre, Ralf Bernau
borzasztó izgatottan felugrott.
- Attól félek, Mr. Stratter, ön tréfál! - kiáltotta az izgalomtól rekedten.
John Stratter mosolygott.
- Dehogyis, komolyan gondolom. Tudom, hogy ez merész kísérlet, de kénytelen leszek
belevágni, mert a titkárom, aki Európába elkísért, súlyosan megbetegedett. Ma fekszik a
mqtQasztalra a szanatóriumban. Ha túl is éli az operációt, amit sajnos az orvos nyilatkozata
alapján alig merek remélni, felépülése után azonnal visszautazik New Yorkba. De én még
néhány hónapig Németországban maradnék, és utazásom idejére mindenképpen új titkárt kell
szerzQdtetnem. Már fel is adtam egy újsághirdetést. A véletlen önt sodorta az utamba, és ön...
megtetszett nekem. Általában hallgatok megérzéseimre, és nem hinném, hogy találnék valakit
erre az állásra, aki rokonszenvesebb önnél. Azonnal szabaddá tudja tenni magát?
Ralf Bernau nyugalmat erQltetett magára. Itt volt hát a nagy szerencse, amelyre mindig
várt, Nem habozhat, egy pillanatig sem, el kell fogadnia. Ilyen soha többé nem adódik. Felállt,
máris döntött.
- Minden további nélkül. A mostani állásom két nap múlva úgyis megszqnik.
- Rendben van. Akkor egyelQre az európai utam tartamára szerzQdte-, tem, és ha Mr.
Fogham, a régi titkárom többé nem tudná ellátni a munkáját, majd meglátjuk, hogyan tovább.
Mindenesetre csakis önön múlik, hogy egész életére alkalmazom-e, ha velem akar jönni
Amerikába.
Ralf Bernau szeme felcsillant.
- Mindenüvé követein, ahová csak parancsolja - felelte mélyen megrendülve.
John Stratter jóságosan mosolygott.
- És Trude kisasszony? - kérdezte.
Ralf elsápadt, de azután határozottan kijelentette:
- A tengerentúlon az ön jóságos támogatásával sokkal hamarább teremthetek biztos
egzisztenciát, mint idehaza, és Trude meg fog várni.
- Valóban? Biztos ebben?
Ralf határozottan bólintott.
- Ha nehéz lesz is Trudének, Q olyan bátor lány, hogy nem fog elcsüggedni.
- Nos, az ilyen bátor, talpraesett asszonykának odaát a helye! De hogy ne nehezítse meg
túlságosan a várakozást számára, mondja meg neki, hogy egy év múlva, ha ön addig
szorgalmasnak és használhatónak bizonyul, összeházasodhatnak.
Az újdonsült titkár szeme könnybe lábadt, és remegQ hangon, rekedten bökte ki:
- Soha az életben nem tudom ezt önnek meghálálni, Mr. Stratter. Ha ezt elmondom
Trudének, akkor... akkor;,.
Felindulásában nem bírta folytatni, és John Stratter megelégedéssel látta, hogy egy embert
boldoggá tett.
- Oké! Biztos lehet benne, hogy nem hagyom cserben, amíg látom, hogy alapos,
használható ember. Amit még nem tud, azt képességei birtokában hamarosan megtanulja. De
mielQtt tovább tárgyalnánk, egy feltételemet közölnöm kell.
Ralf Bernau zsebkendQjével letörölte gyöngyözQ homlokát. Feltételt szab az qr? Mindjárt
felébred szép álmából, gondolta. Biztos valami lehetetlent fog kívánni ez a különc milliomos.
- Mi az a feltétel? kérdezte rekedten.
- Alkalomadtán szerepet kell cserélnie velem. Gyakran zaklatnak, mert ismert és gazdag
ember vagyok. Ha ön szerepel John Stratterként, akkor ezt a terhet leveheti a vállamról, Ralf
értetlenül meredt rá.
- Képesnek tart erre? A frakkomon kívül, amelyben tegnap látott, nincs egyebem a rajtam
levQnél, és ebben az öltözetben senki sem fog dollármilliomosnak tartani.
John Stratter szeme felcsillant.
- Azt hiszem, az a fontos, ki hordja azt a ruhát. És úgy gondolom, az ön esetében ezzel nem
lesz gond,-Ön a kopott frakkjában tegnap igazán elQkelQ benyomást keltett, A megfelelQ [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]