[ Pobierz całość w formacie PDF ]
azután, felültette.
Tehát az apja miatt akarja boldogtalanná tenni a fiamat?
Micaela feldúltan meredt rá.
Mindent el kell mesélném önnek sóhajtotta lemondóan.
Kérem, hallgasson meg, azután belátja majd, hogy nem lehetek a fia
felesége.
Ekkor tövirQl hegyire beszámolt arról, mi mindent tqrt és
szenvedett el némán az évek során. Mindent kiadott magából, nem
titkolt semmit, mindent bevallott Heinz Rottach édesanyjának. Amaz
nyugodtan figyelt, egyetlen pisszenés nélkül. Amikor Micaela
elbeszélése végére ért, és kimerülten elcsendesedett, az idQs hölgy
így szólt szelíden:
Hát azt hiszi ez a kedves, balga kisleány, mindez
megakadályozhatja Heinz Rottachot abban, hogy feleségül vegye?
De drága nagyságos asszony nézett rá megütközve Micaela ,
hogy mondhat ilyet? Nem gondolja, hogy amennyiben Heinz
fenntartja a házassági ajánlatát, elQbb-utóbb megbánja, mert belátja,
hogy nem illünk egymáshoz? Nem gondolja, hogy hamar elhamvad a
szerelme? Akkor pedig én is olyan boldogtalan leszek, drága
nagyságos asszony, amilyen ön volt, és az a legrosszabb, hogy
Heinzet is boldogtalanná teszem. Nem, gondolni sem merek arra,
hogy elfogadjam az ajánlatát, ezért is mondtam neki, hogy nem
szeretem.
Igen, és ezzel nagyobb fájdalmat okozott neki, mint eddigi
életében bárki emberfia. Ne hasonlítsa a maga dolgát az enyémhez, a
kettQ ég és föld! Az én férjem soha nem szeretett engem, csak azért
vett feleségül, mert meg akarta menteni az apját. Számomra viszont Q
jelentett mindent, s jóllehet Qszintén megmondta, hogy nem érez
irántam semmit, mégis reménykedtem, hogy meg tudom szerettetni
magam vele. Ennek érdekében sajnos úgy viselkedtem, hogy
mindinkább elidegenítettem magamtól. Ó, gyermekem, ha Q valaha is
úgy szeretett volna, mint Heinz magát, akkor én lettem volna a
legboldogabb asszony a föld kerekén. Legyen tehát boldog és vidám,
hogy szeretik! Heinz soha nem hagyja el magát, ha megtudja, hogy
maga is szereti Qt.
Csakhogy értse meg: éppen ezt nem tudhatja meg, az apám
miatt!
Jaj, gyermekem, a világ leggonoszabb szülQje sem
akadályozhatná meg, hogy Qrülten boldog legyen magával, csak
annyit mondjon neki, hogy szereti.
Bár hinni tudnám! egyenesedett fel Micaela, és átölelte az idQs
hölgyet.
Higgye csak el!
Képtelen vagyok, szégyellnem kell magam az apám miatt.
Badarság, kedves gyermekem. A szülQknek tán idQnként
szégyellniük kell ivadékaikat, ha azok nem tisztességes, becsületes
emberekké serdülnek. A gyermekek azonban sohasem tehetQk
felelQssé a szüleik miatt. Ezt kell megértenie. És hogy egészen
megnyugodjék: Heinz mindent tud a maga apjáról, von Ried úr
réges-rég elmesélte neki az egész történetet. A fiam érzelmei soha
egy pillanatra sem változtak emiatt, ugyanúgy teljes szívébQl szereti
magát, mint azelQtt, nyugodtan eltemetheti tehát a szorongását és az
aggodalmait.
Tudott róla, mindent tudott? kérdezte Micaela, mintha
álmodna.
Igen, mindent, erre a szavamat adom. SQt magam is régóta
tudok minderrQl, de azt is tudom ám, hogy maga igen értékes,
becsületes ember, és magánál biztos kezekbe kerül a fiam
boldogsága. Úgyhogy kérem, gondolkozzék józanul, ne gyötörje
magát és a fiamat fölösleges képzelgéssel! Mi közünk a maga
apjához? Heinz és von Ried úr majd gondoskodnak róla, nehogy még
egyszer megzavarhassa a maga életét, efelQl egészen nyugodt lehet.
Maga is ugyanolyan boldog asszonnyá válhat, amilyen a kedves
nénje, Dorrit. Hála istennek, maga sem örökölt többet az apjuktól,
mint Q.
Hát lehetséges ez, drága nagyságos asszony? szorította
mindkét kezét lázasan dobogó szívére Micaela. Csakugyan boldog
lehetek? Létezik ez?
De mennyire, kedves gyermekem! Most pedig hagyjuk
mindketten ezt a rideg magázódást, szívesen vennék a fiam mellé egy
kedves leányt is, aki engem mamának nevez, és anyjaként szeret.
Mama! simult boldogan a karjaiba Micaela. Drága mama,
igazán megengeded, hogy a gyermeked legyek?
Klementine sokáig tartotta gyengéden átölelve Micát, azután
megcirógatta, és erélyesen visszafektette a párnára.
Így ni, most szépen pihensz egy órácskát. Próbálj meg aludni,
adok neked egyet a nyugtató tablettáimból, amiket mindig magamnál
tartok. Nem szeretném ugyanis, hogy újra aléltan zuhanj a fiam
karjába, amikor majd idejön hozzád, hogy választ kapjon az
ajánlatára.
Úgy érzem magam, mintha újjászülettem volna, drága mama,
kérlek, engedj felkelnem!
Azt már nem, most mindenekelQtt pihenned kell! Álmodozhatsz
kicsit a jövendQ boldogságról, azt szabad. Most tizenegy óra,
tizenkettQkor fölkeltelek. Addig nyugodtan aludhatsz. Akkor szépen
felöltözöl, aztán megengedem Heinznek, hogy beszéljen veled.
Legjobb lesz, ha beviszlek a dolgozószobámba, és odaküldöm Qt is.
Ott senki nem fog háborgatni. De elQször kialszod magad,
megértetted? Friss és üde menyasszonyt akarunk magunknak!
Elfogódott mosoly suhant át Micaela arcán, és mélyet sóhajtott.
Azután még egyszer átölelte az idQs hölgyet, és megcsókolták
egymást.
Mama, drága mama, mondd még egyszer, hogy akadálytalanul
boldog lehetek!
Igen, igen, igen, az lehetsz, és fQként nagyon-nagyon boldoggá
kell tenned a fiamat, soha többé nem szabad ilyen bolond
képzelgésekkel kínoznod magatokat. Végtére is téged vesz el, nem az
apádat. Úgyhogy aludj, és álmodj szépeket! Azután tiszta fejre lesz
szükséged. Most megyek, legfQbb ideje megnyugtatnom a fiamat.
Újabb csókot nyomott Micaela arcára, még egyszer végigfuttatta
pillantását a bájos leányon, biccentett és távozott.
Heinz nyugtalanul járkált fel-alá Micaela ajtaja elQtt, és epedve
várta az anyját. Szerencsére senki sem zavarta, mert Hardy és Dorrit
lent ült a nappaliban, és nem értették, miért nem hozza már Heinz a
leányt. Mit sem sejtettek a közben lejátszódott eseményekrQl.
Amikor végre nyílt az ajtó, és Rottachné kilépett Micaela
szobájából, Heinz megragadta a kezét, és kétségbeesve kereste a
tekintetét.
Hogy van Mica, édesanyám? kérdezte idegesen.
Csitt, aludnia kell tette ujját az ajkára Klementine. Gyere
velem húzta magával a fiát , mindent elmondok, amirQl
beszéltünk.
Heinz követte anyját a dolgozószobába. Ott Rottachné megfogta a
fejét, és megcsókolta.
Búcsút vehetsz minden aggodalmadtól és fájdalmadtól, fiam.
Mica teljesen rendbe jött, csak egy órai pihenést parancsoltam neki,
és fél egykor itt találkozik veled. Így ebédig még éppen marad
idQtök, hogy szépen eljegyezzétek egymást.
Jaj, anyám, hogy tudsz tréfát qzni ebbQl! komorodott el a férfi.
Fel a fejjel, édes fiam, minden a legnagyobb rendben! Mica
szeret téged, annyira, hogy nemrég akár meghalt volna a
boldogságodért.
De, mama nézett fel nyugtalanul Heinz , nekem azt mondta,
nem szeret.
Igen, gyermekem, egy butuska leányzó annyi mindent
összebeszél szívfájdalmában. Gyere, ülj le, elmesélem, miért vette a
fejébe ez a csacsi Mica azt az esztelenséget, hogy nem szeret téged.
Jaj, Heinz, sokszor micsoda ostobaságokat találunk ki mi, nQk, hogy
utat törjünk magunknak a boldogsághoz.
Beszélj, beszélj! szorította meg anyja kezét Heinz úgy, hogy
már fájt. Ne várakoztass tovább!
Rottachné most mindenrQl beszámolt, ami Micaela szobájában
elhangzott, és minél jobban elQrehaladt, annál vidámabban csillogott
a fia szeme, annál jobban felderült az arca. Amikor a végére ért,
Heinz anyja tenyerébe temette az arcát.
Jaj, anyám, soha nem felejtem el neked, hogy mindent
megoldottál! Én kicsi Micám! Látod, milyen derék leány? Mennyire
szenvedhetett, hogy ezt a komédiát eljátssza nekem!
Annyira, hogy életében elQször még el is ájult. Hála istennek,
hogy szóra tudtam bírni, különben ez a balga teremtés fogta volna
magát, és a lelkiismeretétQl hajtva itt hagy bennünket, elmegy
Texasba vagy máshová. Még nekem kellett volna segítenem, hogy
megszökhessen! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl aikidobyd.xlx.pl
azután, felültette.
Tehát az apja miatt akarja boldogtalanná tenni a fiamat?
Micaela feldúltan meredt rá.
Mindent el kell mesélném önnek sóhajtotta lemondóan.
Kérem, hallgasson meg, azután belátja majd, hogy nem lehetek a fia
felesége.
Ekkor tövirQl hegyire beszámolt arról, mi mindent tqrt és
szenvedett el némán az évek során. Mindent kiadott magából, nem
titkolt semmit, mindent bevallott Heinz Rottach édesanyjának. Amaz
nyugodtan figyelt, egyetlen pisszenés nélkül. Amikor Micaela
elbeszélése végére ért, és kimerülten elcsendesedett, az idQs hölgy
így szólt szelíden:
Hát azt hiszi ez a kedves, balga kisleány, mindez
megakadályozhatja Heinz Rottachot abban, hogy feleségül vegye?
De drága nagyságos asszony nézett rá megütközve Micaela ,
hogy mondhat ilyet? Nem gondolja, hogy amennyiben Heinz
fenntartja a házassági ajánlatát, elQbb-utóbb megbánja, mert belátja,
hogy nem illünk egymáshoz? Nem gondolja, hogy hamar elhamvad a
szerelme? Akkor pedig én is olyan boldogtalan leszek, drága
nagyságos asszony, amilyen ön volt, és az a legrosszabb, hogy
Heinzet is boldogtalanná teszem. Nem, gondolni sem merek arra,
hogy elfogadjam az ajánlatát, ezért is mondtam neki, hogy nem
szeretem.
Igen, és ezzel nagyobb fájdalmat okozott neki, mint eddigi
életében bárki emberfia. Ne hasonlítsa a maga dolgát az enyémhez, a
kettQ ég és föld! Az én férjem soha nem szeretett engem, csak azért
vett feleségül, mert meg akarta menteni az apját. Számomra viszont Q
jelentett mindent, s jóllehet Qszintén megmondta, hogy nem érez
irántam semmit, mégis reménykedtem, hogy meg tudom szerettetni
magam vele. Ennek érdekében sajnos úgy viselkedtem, hogy
mindinkább elidegenítettem magamtól. Ó, gyermekem, ha Q valaha is
úgy szeretett volna, mint Heinz magát, akkor én lettem volna a
legboldogabb asszony a föld kerekén. Legyen tehát boldog és vidám,
hogy szeretik! Heinz soha nem hagyja el magát, ha megtudja, hogy
maga is szereti Qt.
Csakhogy értse meg: éppen ezt nem tudhatja meg, az apám
miatt!
Jaj, gyermekem, a világ leggonoszabb szülQje sem
akadályozhatná meg, hogy Qrülten boldog legyen magával, csak
annyit mondjon neki, hogy szereti.
Bár hinni tudnám! egyenesedett fel Micaela, és átölelte az idQs
hölgyet.
Higgye csak el!
Képtelen vagyok, szégyellnem kell magam az apám miatt.
Badarság, kedves gyermekem. A szülQknek tán idQnként
szégyellniük kell ivadékaikat, ha azok nem tisztességes, becsületes
emberekké serdülnek. A gyermekek azonban sohasem tehetQk
felelQssé a szüleik miatt. Ezt kell megértenie. És hogy egészen
megnyugodjék: Heinz mindent tud a maga apjáról, von Ried úr
réges-rég elmesélte neki az egész történetet. A fiam érzelmei soha
egy pillanatra sem változtak emiatt, ugyanúgy teljes szívébQl szereti
magát, mint azelQtt, nyugodtan eltemetheti tehát a szorongását és az
aggodalmait.
Tudott róla, mindent tudott? kérdezte Micaela, mintha
álmodna.
Igen, mindent, erre a szavamat adom. SQt magam is régóta
tudok minderrQl, de azt is tudom ám, hogy maga igen értékes,
becsületes ember, és magánál biztos kezekbe kerül a fiam
boldogsága. Úgyhogy kérem, gondolkozzék józanul, ne gyötörje
magát és a fiamat fölösleges képzelgéssel! Mi közünk a maga
apjához? Heinz és von Ried úr majd gondoskodnak róla, nehogy még
egyszer megzavarhassa a maga életét, efelQl egészen nyugodt lehet.
Maga is ugyanolyan boldog asszonnyá válhat, amilyen a kedves
nénje, Dorrit. Hála istennek, maga sem örökölt többet az apjuktól,
mint Q.
Hát lehetséges ez, drága nagyságos asszony? szorította
mindkét kezét lázasan dobogó szívére Micaela. Csakugyan boldog
lehetek? Létezik ez?
De mennyire, kedves gyermekem! Most pedig hagyjuk
mindketten ezt a rideg magázódást, szívesen vennék a fiam mellé egy
kedves leányt is, aki engem mamának nevez, és anyjaként szeret.
Mama! simult boldogan a karjaiba Micaela. Drága mama,
igazán megengeded, hogy a gyermeked legyek?
Klementine sokáig tartotta gyengéden átölelve Micát, azután
megcirógatta, és erélyesen visszafektette a párnára.
Így ni, most szépen pihensz egy órácskát. Próbálj meg aludni,
adok neked egyet a nyugtató tablettáimból, amiket mindig magamnál
tartok. Nem szeretném ugyanis, hogy újra aléltan zuhanj a fiam
karjába, amikor majd idejön hozzád, hogy választ kapjon az
ajánlatára.
Úgy érzem magam, mintha újjászülettem volna, drága mama,
kérlek, engedj felkelnem!
Azt már nem, most mindenekelQtt pihenned kell! Álmodozhatsz
kicsit a jövendQ boldogságról, azt szabad. Most tizenegy óra,
tizenkettQkor fölkeltelek. Addig nyugodtan aludhatsz. Akkor szépen
felöltözöl, aztán megengedem Heinznek, hogy beszéljen veled.
Legjobb lesz, ha beviszlek a dolgozószobámba, és odaküldöm Qt is.
Ott senki nem fog háborgatni. De elQször kialszod magad,
megértetted? Friss és üde menyasszonyt akarunk magunknak!
Elfogódott mosoly suhant át Micaela arcán, és mélyet sóhajtott.
Azután még egyszer átölelte az idQs hölgyet, és megcsókolták
egymást.
Mama, drága mama, mondd még egyszer, hogy akadálytalanul
boldog lehetek!
Igen, igen, igen, az lehetsz, és fQként nagyon-nagyon boldoggá
kell tenned a fiamat, soha többé nem szabad ilyen bolond
képzelgésekkel kínoznod magatokat. Végtére is téged vesz el, nem az
apádat. Úgyhogy aludj, és álmodj szépeket! Azután tiszta fejre lesz
szükséged. Most megyek, legfQbb ideje megnyugtatnom a fiamat.
Újabb csókot nyomott Micaela arcára, még egyszer végigfuttatta
pillantását a bájos leányon, biccentett és távozott.
Heinz nyugtalanul járkált fel-alá Micaela ajtaja elQtt, és epedve
várta az anyját. Szerencsére senki sem zavarta, mert Hardy és Dorrit
lent ült a nappaliban, és nem értették, miért nem hozza már Heinz a
leányt. Mit sem sejtettek a közben lejátszódott eseményekrQl.
Amikor végre nyílt az ajtó, és Rottachné kilépett Micaela
szobájából, Heinz megragadta a kezét, és kétségbeesve kereste a
tekintetét.
Hogy van Mica, édesanyám? kérdezte idegesen.
Csitt, aludnia kell tette ujját az ajkára Klementine. Gyere
velem húzta magával a fiát , mindent elmondok, amirQl
beszéltünk.
Heinz követte anyját a dolgozószobába. Ott Rottachné megfogta a
fejét, és megcsókolta.
Búcsút vehetsz minden aggodalmadtól és fájdalmadtól, fiam.
Mica teljesen rendbe jött, csak egy órai pihenést parancsoltam neki,
és fél egykor itt találkozik veled. Így ebédig még éppen marad
idQtök, hogy szépen eljegyezzétek egymást.
Jaj, anyám, hogy tudsz tréfát qzni ebbQl! komorodott el a férfi.
Fel a fejjel, édes fiam, minden a legnagyobb rendben! Mica
szeret téged, annyira, hogy nemrég akár meghalt volna a
boldogságodért.
De, mama nézett fel nyugtalanul Heinz , nekem azt mondta,
nem szeret.
Igen, gyermekem, egy butuska leányzó annyi mindent
összebeszél szívfájdalmában. Gyere, ülj le, elmesélem, miért vette a
fejébe ez a csacsi Mica azt az esztelenséget, hogy nem szeret téged.
Jaj, Heinz, sokszor micsoda ostobaságokat találunk ki mi, nQk, hogy
utat törjünk magunknak a boldogsághoz.
Beszélj, beszélj! szorította meg anyja kezét Heinz úgy, hogy
már fájt. Ne várakoztass tovább!
Rottachné most mindenrQl beszámolt, ami Micaela szobájában
elhangzott, és minél jobban elQrehaladt, annál vidámabban csillogott
a fia szeme, annál jobban felderült az arca. Amikor a végére ért,
Heinz anyja tenyerébe temette az arcát.
Jaj, anyám, soha nem felejtem el neked, hogy mindent
megoldottál! Én kicsi Micám! Látod, milyen derék leány? Mennyire
szenvedhetett, hogy ezt a komédiát eljátssza nekem!
Annyira, hogy életében elQször még el is ájult. Hála istennek,
hogy szóra tudtam bírni, különben ez a balga teremtés fogta volna
magát, és a lelkiismeretétQl hajtva itt hagy bennünket, elmegy
Texasba vagy máshová. Még nekem kellett volna segítenem, hogy
megszökhessen! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]